Egyik nap egy igen sznob bárba keveredtem: itt már nagyon nagy volt a füst, a szemem ki is száradt. Másnap reggel többször is csepegtetni kellett, mert a bal szememmel reggel kicsit homályosabban láttam, mivel igen elfáradt, de csepegtetés után jobb lett. Természetesen, egy egészséges szemet is megviselne, ha másfél órán át tömény füstben kellene pislognia; nekem a műtét előtt is nagyon száraz volt a szemem. Szóval a tanulság: csepegtetni, csepegtetni, akkor is, ha úgy érezzük, nem kell! Mert később még lehet következménye: fáradékonyabb szem, stb.
Amúgy egy ismerősömnek volt itt kötelező megjelenése, kérte, kísérjem el, mert semmi kedve nincs menni. A társaság, akikhez mentünk, csupa sznob, átoperált nő volt. Nagyon érdekes volt megfigyelni őket. :) Persze, előjött a "kinek milyen műtétje volt". A mellplasztikára büszkék voltak, mondták, nagyon megszenvedtek érte (de volt orrplasztika, arcfelvarrás is). Hát, én csak a szemműtétemmel tudtam büszkélkedni. :) No, ezt már annyira nem vállalták volna be bavallásuk szerint... Fura.
(A társaságukat nem bírtam sokáig. A téma az volt: ki kivel fog kit megcsalni, milyen pasik mellett tették magukat a konditeremben, a korábbi buliélményeik is előkerültek, melyre egy igazi nő nem lenne büszke, majd a Mónika-showról beszéltek: itt elpattantak az idegeim.:)Amúgy sosem gondoltam volna, de egy ilyen parti önbizalomnövelő hatású. Amikor megérkeztünk, kicsit aggódtam, hogy nem vagyok ide illő, és uh, itt minden nő olyan, mintha a mozivászonról libbent volna le. De eltelt 5 perc, és igen erősen átjárt az a jóleső érzés, hogy milyen jó, hogy én én vagyok. :) A sznob világ meg több mint vicces... Tökéletesen felszínes és mű... :)
Hazaérve a táskámban még találtam egy kontaktlencsét, örök kellék volt anno, és olyan jó érzés volt kidobni.:)
